Pár szó a múltból part9

Bent esik


Kivert kutyaként kullogok az esőben,
S az égre tekintve kérdem: miért?
Jeges kéz futkos a gerincemen,
És kiver a hideg, ha rágondolok:
Én téged egykor szerettelek!


Úgy hazudtál a szemembe, mintha nem is
Tettél volna sosem másegyebet,
S én ittam szavaidat, elhittem mindent!


Öklendezem, fuldoklok, hányok,
Ha eszembe jut véletlenül,
Mily' kéjjel tapadtunk esténként össze,
Nyúltunk el egymás mellett kimerülten!


Eztán én már félem a szerelmet,
Mert hamis, mocskos ledér az!
Inkább forduljak, sorvadjak magamba,
Mintsem ismét csalatkozzam!


Fehér a testem, sötét víz ölelte,
Édes-bús hangokba merültem.
Nem kívánlak már, nem vágyom semmire,
Csak emésztő kínok közt ázom az esőben.

2010. március 27.