Pár szó a múltból part6

Egyik nap, mint a másik, volt már ilyen vagy száz is

Ha ma reggel...
Ha ma nem arra ébredtem volna, hogy vár a mindennapi robot,
Amit te csak úgy nevezel, Élet...
Igen,
Most már igenis másképp csinálom, és igenis élvezem,
Mégha látom is rajtad, hogy nem tetszik...

Ha ma reggel...
Ha ma kivételesen nem az ébresztőóra idegtépő hangja
Ébresztett volna, s nem lennék kialvatlan...
Igen,
Már egy hete madárdalra ébredek, bár igaz, szenvedek,
De inkább négykor így, mint később úgy...

Hogyha ma...
Hogyha ma nem a szokásos kínzatást éltem volna át,
Esetleg egyetértenék olykor veled...
Igen,
Már csak nevetek az ilyen szégyenfoltokon, miért is ne,
E tekintetben teszek a fejedre...

Hogyha ma...
Hogyha ma nem a betanult monológot mondtad volna,
S a közhelyek helyett gondolkodnál néha...
Igen,
Most egyik fülemen be, másikon ki, hidegen hagysz,
Fagyos szellőként hűtöd ajzott lelkem...

Ha ma délután...
Ha nem azt kellett volna látnom, hogy az akarat veszendő,
Elszárad, mint tűző napon kardvirág...
Igen,
Már harmat fonja védő ölelésbe vörös szirmait,
Hiába láng, hiába fagy...

Ha ma délután...
Ha nem megint veled kellett volna jönnöm,
Mással jobb, vagy akár egyedül...
Igen,
Ma hiába ültél velem szembe, másra tekintettem,
Édes mosolyra húztam a szám...

Ha ma este...
Ha ma hallgattál volna, csak fogtad volna be a szád,
Másként csurranna a csend...
Igen,
Végre befoghatnád a pofád, túl sok vizet zavarsz,
Akadjon benn a szó...

Ha ma este...
Ha nem a hivatalos szent beszédet koptatnád,
Kitalálhatnál valami újat...
Igen,
Most zöldülő mondatokat tűztél a félkész csokor
Hervadt virágai közé...

Ha ma éjjel...
Ha lábujjhegyen siklanék be az ajtón, kezemben
Késsel, csillogó pengével...
Igen,
Szótlanul heves mozdulatokkal álomban pihenő
Testedbe mártottam volna...

2006. április 7.