Fékezhetetlen

Hegyek omlanak
Folyók apadnak
Puszták lángolnak
Erdők elasznak
A szentek mind borzadnak
Kárhozottak térdre rogynak
Pallos, mely úgy lesujt
Porban száz fej gurul
A düh, az égtelen
Villámló gerjedelem
S míg én ősi vágytól égek
Te rettegj, mert én vagyok
A Fékezhetetlen.

2010.május 15.

Szeretlek

[cím nélkül]

bárcsak lehúzhatnám ezt a kérget
s úgy, csupaszon adnám a kezedbe
puha, meleg tenyeredbe
hadd dobogjon ott ezentúl

2010. április/május

Pár szó a múltból part9

Bent esik


Kivert kutyaként kullogok az esőben,
S az égre tekintve kérdem: miért?
Jeges kéz futkos a gerincemen,
És kiver a hideg, ha rágondolok:
Én téged egykor szerettelek!


Úgy hazudtál a szemembe, mintha nem is
Tettél volna sosem másegyebet,
S én ittam szavaidat, elhittem mindent!


Öklendezem, fuldoklok, hányok,
Ha eszembe jut véletlenül,
Mily' kéjjel tapadtunk esténként össze,
Nyúltunk el egymás mellett kimerülten!


Eztán én már félem a szerelmet,
Mert hamis, mocskos ledér az!
Inkább forduljak, sorvadjak magamba,
Mintsem ismét csalatkozzam!


Fehér a testem, sötét víz ölelte,
Édes-bús hangokba merültem.
Nem kívánlak már, nem vágyom semmire,
Csak emésztő kínok közt ázom az esőben.

2010. március 27.

Hörik

a címre kattintva édes kis falatkák

Pár szó a múltból part8

Glükóz

Mézédes hazugságok
csöpögtek a földre,
Lassan folytak szét,
hogy csak
lassan vegyék észre...

2006. május 20.

Pár szó a múltból part7

[cím nélkül]

Ölelj,
csak ölelj addig, míg
kezed szorításában
össze nem törnek
apró darabokra
csontjaim...

2006.

Pár szó a múltból part6

Egyik nap, mint a másik, volt már ilyen vagy száz is

Ha ma reggel...
Ha ma nem arra ébredtem volna, hogy vár a mindennapi robot,
Amit te csak úgy nevezel, Élet...
Igen,
Most már igenis másképp csinálom, és igenis élvezem,
Mégha látom is rajtad, hogy nem tetszik...

Ha ma reggel...
Ha ma kivételesen nem az ébresztőóra idegtépő hangja
Ébresztett volna, s nem lennék kialvatlan...
Igen,
Már egy hete madárdalra ébredek, bár igaz, szenvedek,
De inkább négykor így, mint később úgy...

Hogyha ma...
Hogyha ma nem a szokásos kínzatást éltem volna át,
Esetleg egyetértenék olykor veled...
Igen,
Már csak nevetek az ilyen szégyenfoltokon, miért is ne,
E tekintetben teszek a fejedre...

Hogyha ma...
Hogyha ma nem a betanult monológot mondtad volna,
S a közhelyek helyett gondolkodnál néha...
Igen,
Most egyik fülemen be, másikon ki, hidegen hagysz,
Fagyos szellőként hűtöd ajzott lelkem...

Ha ma délután...
Ha nem azt kellett volna látnom, hogy az akarat veszendő,
Elszárad, mint tűző napon kardvirág...
Igen,
Már harmat fonja védő ölelésbe vörös szirmait,
Hiába láng, hiába fagy...

Ha ma délután...
Ha nem megint veled kellett volna jönnöm,
Mással jobb, vagy akár egyedül...
Igen,
Ma hiába ültél velem szembe, másra tekintettem,
Édes mosolyra húztam a szám...

Ha ma este...
Ha ma hallgattál volna, csak fogtad volna be a szád,
Másként csurranna a csend...
Igen,
Végre befoghatnád a pofád, túl sok vizet zavarsz,
Akadjon benn a szó...

Ha ma este...
Ha nem a hivatalos szent beszédet koptatnád,
Kitalálhatnál valami újat...
Igen,
Most zöldülő mondatokat tűztél a félkész csokor
Hervadt virágai közé...

Ha ma éjjel...
Ha lábujjhegyen siklanék be az ajtón, kezemben
Késsel, csillogó pengével...
Igen,
Szótlanul heves mozdulatokkal álomban pihenő
Testedbe mártottam volna...

2006. április 7.

Neked

valakinek, akit nagyon szeretek, és ő is tudja, hogy ez neki szól, még ha tegnap meg is bántottam


"Szeretném mind elébed önteni,
Mivel a szívem teli van, teli -
Mint a kincsásó sok aranyát.
Mit senki még meg nem lesett:
A vágyakat, mik el nem hagyják
S a kínt, a fájót, édeset -
Szeretném mind elébed önteni,
Mint a kincsásó sok aranyát."

/Gyón Géza: A dalok/

Van szíve

Ez még egy 2006-os tollrajz, és remélhetőleg a közeljövőben hidegtű is lesz belőle.

Életérzés

csak hallgasd meg, minél többször, és nézd...
(gyengébbek kedvéért: kattints a címre)

És ez már mostani

Szívszakadás, földindulás

Üres a szív, lengő harang,
Sivatagi szélben meg-megkondul
A bordáimon.

Ereszt a csap, bádog vödör,
Minden cseppje döngetés az
Aortámon.

Kamrám falai repedeznek,
Mikor beomlik, éppen benn leszek
Veled.

nemtudommikori-denemtúlrégi

Pár szó a múltból part5

Nowadays

Miért kell kínoznod, mondd, miért?
Izzó parázsban fürdettél, s nem elég!
Szárazjégre fektettél, ez is kevés!
Kifordult belekkel fekszem, s nincs,
Ki segítő kezet nyújtana felém!
Egyre csak tapostok szöges cipőkkel!
Mocskos talpatok arcomba dörg'litek,
S nekem egyre csak tűrni kell!
Kegyetlenül szenvedek, s mindez miért?
Hiszen kiút már régóta nincsen.
Sors, utolsó társam és ellenségem,
Ostorozóm s oltalmazóm, mondd,
Purgatórium-e ez vagy maga a pokol?
Küldj jelet őszinte hívednek,
Hadd lássam fénytelen kilátás'im!

2010. február 19.

Pár szó a múltból part4

Új nap virrad

Most más ágyában térek nyugovóra
Most mással bújok össze vacogva
Most mással váltok tüzes csókokat
Most más vonaglik fölöttem ritmusra

És más mellé dőlök le ernyedten
És más ölel ezután csendesen
És más mellett pihegek fáradtan
És más karok ringatnak álomba

Ma egy egészen új hajnal hasad
Ma aranyló napsugár cirógat
Ma már teljesen másmilyen minden
Mától másvalakié a szívem

2009. december 3.

Pár szó a múltból part3

...és a Habverővitéz...

Én csak Téged sajnállak;
Meg sem érdemellek;
Te nem is tehetsz róla;
Neked sokkal több járna...

Rajtad csak csattan az ostor;
Te ne higyj, ne bizakodj;
Menekülj, fuss jó messzire;
Te csak felejts, felejts...

Ne is lássalak többet;
Csak miattad, ez Érted van;
Tépj ki a szívedből örökre;
Sose nézz vissza, soha, soha...

Én csak Téged féltelek;
Te csak felejts, felejts;
És sose nézz vissza,
Soha, soha, soha...

2009. november 29.

Pár szó a múltból part2

Hiába vallomás, hiába minden

Elemészt a fájdalom, a keserűség
S csak sírok, mert többre nem futja
Hiába is vallanék Neked
Hisz fittyet hánysz arra, ki igazán szeret

2009.november 29.

Pár szó a múltból part1

Eldobva

S miért kínoz engem szakadatlan a Sors?
Ó, boldogtalanságra vagyok én kárhoztatva,
Dróton rángat, ahogy kénye-kedve megkívánja,
És rozsdás szögesdróttal szüntelen ostoroz.

Egyre csak csúfol engem a rideg Sors,
S kaján kacajjal ajakán sunyin rám mered,
Szemében káröröm búvik meg csendesen,
Hogy óriás keze által beborít a mocsok.

Ó, hogy lettél ily kegyetlen bestia, hogyan?
Miért kell szüntelen szenvednem, mondd?
Mire a folytonos vezeklés, kegyetlen Sors?
Hol ér véget a sósavas kárhozat?

Bűneim meggyóntam, köreim leróttam,
Csak nem fogy el alólam a parázsló út!
A végzetes Sors, e mindenható úr
Sóvárgva lesi, hogy összerogyjak holtan.

Miért forgatsz acélos tőrt meghasadt szívemben?
Mire föl e mindent elnyelő mocsár?
S ha egyszer vége, mégis hova tovább?
Vagy vesztembe űz e fojtogató szerelem?

Gyűlölni szeretném, fekete hévvel!
Útálni akarom keserű vérrel!
Torkát metszeni, mellét átdöfni,
S csak csókolni, csókolni,
Csókolni, csókolni...

2009. november 29.