- ... de én szeretlek!
- Beh, mit tudsz te a szerelemről! Csak vágyakozol, imádsz, epekedsz... Erőnek erejével, minden követ megmozgatva, minden hegyet félretolva, dacolva széllel s viharral küzdesz, hogy elérd vágyaid tárgyát! Kezeid közt érezd, a markodban tarthasd, köré fonhasd karmokban végződő göcsörtös ujjaid, és tépőcsőröddel vájkálj puha, édes húsában - ennyit tesz nálad e "szeretlek"!...
- Tévedsz!
- ...s aztán? Ha már megkaptad, mire vágytál, kizsigerelted, hát félredobod, nem leled többé örömöd benne. "A következőt, ha kérhetem!" - gondolod magadban, s előre szövögeted már, hogyan hódítsd meg leendő áldozatod!...
- Ócska rágalom!
- ...Eh! Undor! Beste egy céda vagy te, de mit is csodálkozom! Pestises volt a fészek, melyben nevelkedtél, fertőzve anyád által, fertelmes kakukk! Csak azt a szerencsétlent sajnálom, kit szemrebbenés nélkül kihasználtál, mint aztán a többit!
- Vigyázz a szádra!...
- Nocsak! Nézz csak magadra! Már tajtékzol a dühtől! Érzed-e sós ízét mérged verejtékének? Hah! Azt hiszed, megrémít hadonászó öklöd? Rajtam ugyan több sebet már nem ejthetsz! A szívemen kéreg, a testemnek meg mindegy! Üss csak, ha ez csillapítja vérengző kedélyed, de szavaidnak hitelt ugyan nem adsz vele!...
Úgy estek egymásnak, mint két eltaszított szerető, s csattantak a pofonok, ki-kicsurrant a vér, összeforrtak az ajkak, s vad, heves szeretkezésbe torkollt utolsó vitájuk.
A hajnal sugarai aranyló palástot vontak az alvó férfi izmos hátára. Tudta, sosem látja többet, s bal kezével elmorzsolt egy kövér könnycseppet szeme csücskében, mikor a küszöbről válla fölött hátrapillantva még egy utolsó mondatot suttogott felé mosolyogva:
- Én is szeretlek.
2010. június 22.
