[Cím nélkül]

Zengő dühtől tajtékzik a szívem
Nem is tudom, hogy kire haragszom
Csak úgy általában a férfiakra
Igazából csak magam miatt fűt a méreg

2010. június

Július

Perzselő tűz ez a nyár:
Pokoli bugyrokból
Feltörő lángcsóvák,
Örvényként kavargó
Gyilkos forróság;

Verítéktől szennyes test,
Rothadó csatornaszag,
Rühes vándorpatkány
Egy omladék falán.

2010. június 14.

Beteg vagyok, s butít az idő

Pusztuló szirt az elme,
Epileptikus hullámok
Mossák egyre sekélyebbre,
Csendben, szótlanul fogy el,
Észrevétlen múlik a tudás,
Hogy csak utólag sirasd
Ócska fejfájánál.

2010. július 06.

Búcsú a kedvestől

- ... de én szeretlek!

- Beh, mit tudsz te a szerelemről! Csak vágyakozol, imádsz, epekedsz... Erőnek erejével, minden követ megmozgatva, minden hegyet félretolva, dacolva széllel s viharral küzdesz, hogy elérd vágyaid tárgyát! Kezeid közt érezd, a markodban tarthasd, köré fonhasd karmokban végződő göcsörtös ujjaid, és tépőcsőröddel vájkálj puha, édes húsában - ennyit tesz nálad e "szeretlek"!...

- Tévedsz!

- ...s aztán? Ha már megkaptad, mire vágytál, kizsigerelted, hát félredobod, nem leled többé örömöd benne. "A következőt, ha kérhetem!" - gondolod magadban, s előre szövögeted már, hogyan hódítsd meg leendő áldozatod!...

- Ócska rágalom!

- ...Eh! Undor! Beste egy céda vagy te, de mit is csodálkozom! Pestises volt a fészek, melyben nevelkedtél, fertőzve anyád által, fertelmes kakukk! Csak azt a szerencsétlent sajnálom, kit szemrebbenés nélkül kihasználtál, mint aztán a többit!

- Vigyázz a szádra!...

- Nocsak! Nézz csak magadra! Már tajtékzol a dühtől! Érzed-e sós ízét mérged verejtékének? Hah! Azt hiszed, megrémít hadonászó öklöd? Rajtam ugyan több sebet már nem ejthetsz! A szívemen kéreg, a testemnek meg mindegy! Üss csak, ha ez csillapítja vérengző kedélyed, de szavaidnak hitelt ugyan nem adsz vele!...

Úgy estek egymásnak, mint két eltaszított szerető, s csattantak a pofonok, ki-kicsurrant a vér, összeforrtak az ajkak, s vad, heves szeretkezésbe torkollt utolsó vitájuk.

A hajnal sugarai aranyló palástot vontak az alvó férfi izmos hátára. Tudta, sosem látja többet, s bal kezével elmorzsolt egy kövér könnycseppet szeme csücskében, mikor a küszöbről válla fölött hátrapillantva még egy utolsó mondatot suttogott felé mosolyogva:

- Én is szeretlek.

2010. június 22.

Idézet egy kedves baráttól

"New masks on a different face
Faking emotions, the eternal game
Racing for love, glory and fame"

Ejakuláció

Vágytól habzó szívvel
Marok édes húsodba
Tépem rostjai mentén
Siklónyi cafatokra

Gyöngyház zománcú vadászkés
Mélyed áldozati testedbe
Alkonyat bugyog az ajkaimon
Rozsdás ősz táncol nyelvemen

Üregéből fehér hasú nyúl
Remegő szőrrel kifordul
Olvadt már a terem fala
Hova a sok gyerek betódul

2010. június 3.

Fékezhetetlen

Hegyek omlanak
Folyók apadnak
Puszták lángolnak
Erdők elasznak
A szentek mind borzadnak
Kárhozottak térdre rogynak
Pallos, mely úgy lesujt
Porban száz fej gurul
A düh, az égtelen
Villámló gerjedelem
S míg én ősi vágytól égek
Te rettegj, mert én vagyok
A Fékezhetetlen.

2010.május 15.

Szeretlek

[cím nélkül]

bárcsak lehúzhatnám ezt a kérget
s úgy, csupaszon adnám a kezedbe
puha, meleg tenyeredbe
hadd dobogjon ott ezentúl

2010. április/május

Pár szó a múltból part9

Bent esik


Kivert kutyaként kullogok az esőben,
S az égre tekintve kérdem: miért?
Jeges kéz futkos a gerincemen,
És kiver a hideg, ha rágondolok:
Én téged egykor szerettelek!


Úgy hazudtál a szemembe, mintha nem is
Tettél volna sosem másegyebet,
S én ittam szavaidat, elhittem mindent!


Öklendezem, fuldoklok, hányok,
Ha eszembe jut véletlenül,
Mily' kéjjel tapadtunk esténként össze,
Nyúltunk el egymás mellett kimerülten!


Eztán én már félem a szerelmet,
Mert hamis, mocskos ledér az!
Inkább forduljak, sorvadjak magamba,
Mintsem ismét csalatkozzam!


Fehér a testem, sötét víz ölelte,
Édes-bús hangokba merültem.
Nem kívánlak már, nem vágyom semmire,
Csak emésztő kínok közt ázom az esőben.

2010. március 27.

Hörik

a címre kattintva édes kis falatkák

Pár szó a múltból part8

Glükóz

Mézédes hazugságok
csöpögtek a földre,
Lassan folytak szét,
hogy csak
lassan vegyék észre...

2006. május 20.

Pár szó a múltból part7

[cím nélkül]

Ölelj,
csak ölelj addig, míg
kezed szorításában
össze nem törnek
apró darabokra
csontjaim...

2006.

Pár szó a múltból part6

Egyik nap, mint a másik, volt már ilyen vagy száz is

Ha ma reggel...
Ha ma nem arra ébredtem volna, hogy vár a mindennapi robot,
Amit te csak úgy nevezel, Élet...
Igen,
Most már igenis másképp csinálom, és igenis élvezem,
Mégha látom is rajtad, hogy nem tetszik...

Ha ma reggel...
Ha ma kivételesen nem az ébresztőóra idegtépő hangja
Ébresztett volna, s nem lennék kialvatlan...
Igen,
Már egy hete madárdalra ébredek, bár igaz, szenvedek,
De inkább négykor így, mint később úgy...

Hogyha ma...
Hogyha ma nem a szokásos kínzatást éltem volna át,
Esetleg egyetértenék olykor veled...
Igen,
Már csak nevetek az ilyen szégyenfoltokon, miért is ne,
E tekintetben teszek a fejedre...

Hogyha ma...
Hogyha ma nem a betanult monológot mondtad volna,
S a közhelyek helyett gondolkodnál néha...
Igen,
Most egyik fülemen be, másikon ki, hidegen hagysz,
Fagyos szellőként hűtöd ajzott lelkem...

Ha ma délután...
Ha nem azt kellett volna látnom, hogy az akarat veszendő,
Elszárad, mint tűző napon kardvirág...
Igen,
Már harmat fonja védő ölelésbe vörös szirmait,
Hiába láng, hiába fagy...

Ha ma délután...
Ha nem megint veled kellett volna jönnöm,
Mással jobb, vagy akár egyedül...
Igen,
Ma hiába ültél velem szembe, másra tekintettem,
Édes mosolyra húztam a szám...

Ha ma este...
Ha ma hallgattál volna, csak fogtad volna be a szád,
Másként csurranna a csend...
Igen,
Végre befoghatnád a pofád, túl sok vizet zavarsz,
Akadjon benn a szó...

Ha ma este...
Ha nem a hivatalos szent beszédet koptatnád,
Kitalálhatnál valami újat...
Igen,
Most zöldülő mondatokat tűztél a félkész csokor
Hervadt virágai közé...

Ha ma éjjel...
Ha lábujjhegyen siklanék be az ajtón, kezemben
Késsel, csillogó pengével...
Igen,
Szótlanul heves mozdulatokkal álomban pihenő
Testedbe mártottam volna...

2006. április 7.

Neked

valakinek, akit nagyon szeretek, és ő is tudja, hogy ez neki szól, még ha tegnap meg is bántottam


"Szeretném mind elébed önteni,
Mivel a szívem teli van, teli -
Mint a kincsásó sok aranyát.
Mit senki még meg nem lesett:
A vágyakat, mik el nem hagyják
S a kínt, a fájót, édeset -
Szeretném mind elébed önteni,
Mint a kincsásó sok aranyát."

/Gyón Géza: A dalok/